7.Rész

     Ahogy ígértem meg is hoztam az új részt!!Köszönöm a hozzászólásokat!Remélem ez a rész is tetszeni fog!

U.I:És hát akkor This Is Us.Ki látta már és hogy tetszett??:)Én ma megyek megnézni.Már alig várom!Addig is jó olvasást!Sziasztok:)♥


-Rád!Vagyis úgy értem az életedre.-jött zavarba.
-Jól van,de aztán te mesélsz!-igennel bólintott.-Szóval 13 éves korom óta élek Sydney-ben,azelőtt Londonban éltem,de a szüleim itt kaptak állast ezért egészen eddig jöttünk.Eléggé megviselt a változás,mindig is szerettem,azt az időjárást ami Londonban volt,utálom mai napig a meleget,még 5 év alatt sem tudtam megszokni.Csak a ti koncertetek miatt jöttem haza 3 nappal hamarabb a barátnőmtől aki még mindig Londonban él,de msot ő is ittvan.A tegnap sikeresen el is „szórtam” őt.Ezért indultam el gyalog haza.
-És miért nem szálltál taxiba?-érdeklődött.
-Látszik,hogy nem itteni vagy!Éjelenként a taxizás veszélyesebb,mintha egyedül mennél haza!-nevettem fel.-Na de most te jösz.
-Mi az amit még nem tudsz rólam?-kuncogott.
-Hát...nem is tudom-vigyorogtam kicsit perverzül.
-Na ne Liza,milyen gondolatok járnak a fejedben?-nézett rám Niall röhögve.
-Látom a te fantáziádat sem kell félteni,amúgy csak annyira voltam kíváncsi,ha nem vagyok tolakodó,hogy van-e barátnőd?Mert sok mindent olvasni az újságban!-nevettem.
-Tudod,boldog párkapcsolatban élek!-röhögött.Én értetlenül néztem rá.-Nem kell megijedni,az én kis szeretett kajámmal.
-De jó kedve van valakinek!-nevettem még mindig.-Tovább!-utasítottam.
-Visszatérve a kérdésedre,nincs senkim!Szerintem már hallottad,hogy mindig azt mondom,hogy várok az igazira,de már kezdem megunni a várakozást!Innentől kezdve nem várok,hanem magam fogom megkeresni,és remélem nem kell messze mennem!-mosolygott majd rám nézett.Hírtelen nem is értettem mit akar,csak visszanéztem rá és molyogtam.-És ha már ennél a témánál tartok.Neked van valakid?
-Muszáj erről beszélnem?-néztem rá.
-Ha nem akarsz,akkor nem muszáj!De,hogyh segítségre van szükséged,vagy csak arra,hogy valaki meghallgasson én itt vagyok!-mosolygott kedvesen.
-Talán kicsit később,még nem igazán tudok erről beszélni!-szomrodtam el.
-Bocsi,ezzel nem akartam elrontni a kedved!-simította meg a vállam.
-Nem,semmi gond!-próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra.-Azt hiszem itt is volnánk!-néztem a házunk felé.
-Ugye még találkozunk?-erre én bólintottam.-Délután 7-kor a Macca’s-ba?
-Rendben ott leszek!-szálltam ki a kocsiból,majd Niall is kiszállt.
-És hozd a barátnőd is!-mosolygott.
-Okés,akkor holnap!-öleltem meg.
-Helló!-nyomott egy puszit az arcomra.
Istenem,hogy ez a srác mennyire édes.Nem is gondoltam volna,hogy Niall ennyire közvetlen és hogy nem azt az oldalát adja amit legtöbb sztár,hogy „ki vagyok én?”.És,hogy ennyire megtudott nyílni a magánéletére nézve.Remélem,hogy ez egy nagyon jó barátság vagy esetleg több kezdete.

Beérve a házba anya,apa és Emily aggódó tekintetével találtam magam szembe.

-Mégis merre jártál?-kérdezte Em és anya egyszerre.

-Kérlek nyugodjatok meg!-ültem le a kanapéra.

-Mi történt a kezeddel?-nézett rám Em.

-A tegnap este sehol nemtaláltam Emily-t és hát egyedül indultam haza.A telefonom lemerülő félben volt.Em üzenetét megkaptam és aztán semmi.Nem mertem taxiba ülni,mert tudjátok milyen az éjjel.Így hát egyedül indultam haza.Egy pasas elkezdett követni.Az erős szorítása alól nemtudtam szabadúlni és a körmeit a karomba mélyesztette.Ezútán megszakadt a kép és csak arra emlékszek,hogy valaki azt mondta: „Ne félj,nem lesz semmi baj”.Amikor reggel felébredtem egy ismerős arcot pillantottam meg.A tegnapi koncertről Ashton-t.

-Nee márrr!Az az Ashton?-nézett rám tátott szájjal Em.

-Igen,az!-bólintottam.