5.Rész

    Halihóó!Meghoztam az 5.dik részt!Bocsi a késésért,de nem volt időm.:)És köszönöm a hozzászólásokat és a felíratkozókat és remélem tetszeni fog.Jó olvasást!♥

Magabíztosan léptem ki az ajtón.Mit sem  sejtve indultam el.Olyan gyorsan mentem ,ahogy csak tudtam.Aggódom Emily miatt,merre lehet?Próbáltam keresni őt,de senkit sem láttam.Talán már otthon van?A telefonja csak kicsöng,de nem veszi fel.Pár perc múlva egy üzenet jelent meg a telefonom képernyőjen.

„Itthon vagyok.De te merre vagy?Aggódom.Siess.Puszi:Em x.”

Ekkor lépteket hallottam meg a hátam mögül.Volt már erre eset,de tudtam mit kell tennem.Siettem mégjobban,nem néztem hátra,mert akkor észrevenné,hogy őt figyelem.De a  kíváncsiság nem engedte.Egy sötét alakot pillantottam meg,de mire kettőt pislogtam el is tűnt.Hát ez szuper,félek,reszket a két lábam és még képzelődöm is.Mire vissza pillantottam egy erős kéz szorított egy kendőt a számhoz.Próbáltam kiálltani,de egy hang sem jött a torkomon.Kapálóztam ahogy csak tudtam,de még erősebben szorított.Egy sikátorban senki sem fog észrevenni,mit tegyek?Hatalmas kezén lévő  körmeit a karomba mélyszette!Ordítani tudtam volna a fájdalomtól,de még mindig néma voltam.

-Ne kapálózz cica,most játszani fogunk!-mondta majd egy ördögi nevetéssel zárta.

Én még jobban megrémültem.A testem minden pontját elárasztotta a zsibbadt és ledermedt érzés.A karom iszonyatosan fájt.Közelebb hajolt hozzám,nem láttam tisztán az arcát.Az utca fényei halványodni kezdtek,csak pislogtam,de csak az ijesztő alak gonosz tekintettét láttam semmi mást.Pár pillanat múlva már semmit sem láttam,csak azt éreztem,hogy az egész testem fájdalom,zsibbadság és reszketés tölti el és a földön feküdtem.Nem sokat feküdhettem ott,mert kis idő múlva feltápászkodtam,de már nem volt ott az a pasas.Teljesen erőtlen vagyok,meg sem tudok mozdúlni.Az egész világ meg szünt körülöttem semmit sem láttam,csak az elhalkuló autók zajait.

-Ne félj,nem lesz semmi baj!-szólt egy kicsit lágyabb hang a távolból,de én teljesen magamon kívűl voltam,nem bírtam válaszolni.Éreztem,ahogy ölbe vesz és egy autóba tesz.Féltem,de kicsit nagyobb bíztonságban éreztem maga.Mi van ha még mindig ő az,csak nem akar annyira megrémíteni?Mi van ha elrabol?És ha megakar erőszakolni?Ezek között a gondolatok között még jobban kétségbe estem és úgy éreztem itt a vég.Egy különös érzés öntötte el a testem és itt mindennek vége lett.

Amikor virradni kezdett rájöttem,hogy élek.De milyen szörnyűség várhat rám ha kinyítom a szemem?Talán már a legrosszabb is megtörtént?Ekkor egy hideg kéz érintette meg a karom amire felszisszentem hiszem még mindig nagyon fáj.

-Haggy békén!!És hol vagyok?Mit akarsz tőlem?-néztem rá rémülten amikor rájöttem,hogy ki is ő valójában.Egy ismeretlen lakásban voltam ,a kanapén feküdtem és sebeim bevoltak kötözve.

-Nyugodj meg,én semmi rosszat nem akarok!-mondta nyugodt hangon.

-Emgedj el te szemét!Mostmár semmit nem akarsz?Megkaptad amit akartál?-próbáltam felállni a kanapéról,de sehogy sem ment.

-Ha megnyugszol mindent elmagyarázok!-mondta,de én még mindig elakartam menekülni.-A tegnap este valaki megtámadott téged és otthagyott az út szélén!Rémlik?-kérdezte nem túl kedvesen.

-Ig..igen..!-bólogattam rémülten.